A szem biológiája

Tartalom:

Üvegtest: ez az átlátszó, kocsonyás anyag adja a szem gömbalakját
Szemmozgató izmok: a szem külső felszínéhez kapcsolódik; a két szem izmai nagyon jól össze vannak hangolva
Szaruhártya, ínhártya: kívülről borítja a szemet, és védi
Érhártya: az ínhártya alatt van; itt találhatók az erek, amik a tápanyagokat, és az oxigént szállítják a szemnek
Szivárványhártya: Érhártya folytzatása a szemünk elején; ez adja a szemünk színét
Pupilla: a szivárványhártya közepén lévő nyílás; ha sok fény éri, akkor összeszűkül, ha kevés, akkor pedig kitágul; ezzel védi az receptorokat
Ideghártya: a pupilla mögött található; retinának is szokták hívni; itt találhatók a receptorok, amik átalakítják a fényt ingerületté, és továbbítják a központi idegrendszer felé
Látóideg: ez hagyja el a szemet, és továbbítja az ingerületet a köztiagynak, ahol az elsődleges információfeldolgozás történik; itt nincsenek se pálcikák, se csapok, ezt a részt vakfoltnak hívjuk

Az idegrendszer a retinán található csapok fényre adott válaszainak együttes eredményeként különíti el a színeket
Emberek számára látható színtartomány: 380-740 nm hullámhosszú elektromágneses sugárzás; ezt az emberi szem 3 különböző típusú csappal fedi le
Isaac Newton volt az első, aki felfedezte a prizmával a napfényből keletkezett színeket (bővebben: Prizma fizikája)
Többféle színelmélet is létezik; a legelismertebb, az a Háromszín-elmélet, amely azt mondja, hogy 3 alapszínből valamennyi másik szín kikeverhető

Thomas Young angol orvos és fizikus kutatásai szerint az idegrendszer 3 alapszínt ismer: a pirosat, a zöldet és az ibolyaszínt
Ezt az elméletet Hermann Ludwig von Helmholtz továbfejlesztette, így a mai Háromszín-elméletet Young-Helmholtz-elméletként is ismerjük

Egy másik ismert színelmélet az Ellenszínelmélet, amely szerint 4 alapszín létezik: a kék, a vörös, a zöld és a sárga; ezek közül a vörös és a zöld, és a sárga és a kék ellentétes, tehát soha nem láthatjuk őket egyszerre

Ezt az elméletet Ewald Hering terjesztette elő 1874-ben
Hering szerint kétféle színérzékelő receptor létezik: az egyik fajta vagy a zöldet, vagy a vöröset érzékeli, a másik pedig vagy a kéket, vagy a sárgát
A két egység másképpen kezeli a különböző színeket

A vörös-zöld rendszer a vörös hatására növeli az aktivitást, a zöld hatására viszont csökkenti
A sárga-kék rendszer a kék hatására növeli a válaszgyakoriságot, a sárga hatására viszont csökkenti
Ezekből adódik, az, hogyha sokáig nézünk egy vörös felületet, akkor ha utána ránézünk egy fehér falra, akkor zöldet látunk, mert a vörös érzékelése már elfáradt